Mindannyiunk szívében ott rejlik a vágy, hogy a szeretet kibontakozhasson életünkben: hivatásunkban, kapcsolatainkban, munkánkban. Látjuk a gátakat, amelyek ezt a folyamatot meg akarják akadályozni, és érzékeljük, hogy nem a rabságra, az akadályoktól való függőségre vagyunk teremtve. A mi szívünk, lényünk egésze szabadságra, az önmagunkkal és Istennel való egységre vágyik, ebben pedig valamiképp azt szeretnénk megtapasztalni, hogy önfeledten kommunikálunk a környezetünkkel, mellyel kapcsolatban állunk. Közölni akarjuk mindazt, ami bennünk él és mozog, illetve képesek vagyunk társaink befogadására is. Ez egy gyönyörűszép harmóniát teremt, ahol szabadon ajándékozhatjuk önmagunkat és rácsodálkozhatunk a Jóisten meglepetéseire, amik egy lágy fuvallat, érintés, egy kellemes társalgás vagy egy mély megosztás formájában tárulnak elénk.
Erre vágyunk mindannyian és ebben a szándékban keresünk társakat, hogy ez a kommunikáció minél gördülékenyebben és szabadabban megvalósulhasson. Nem vagyunk a szerető kommunikáció diplomásított szakemberei, nem egy receptkönyvet tart a kezében, amely kész válaszokat és megoldásokat ajánl a különféle helyzetekre. Mégis előfordulhat, hogy a leírtak által a Jóisten talán szeretne valamit mondani vagy megerősíteni, ami talán már régóta ott dolgozik a mélyen, de még nem nyílt alkalom arra, hogy foglalkozzon vele. Nem a lélektan eszközei szerint járunk el, nem akarunk felszakítani semmiféle fájó sebet. Figyelmünket sokkal inkább a jelenre akarjuk irányítani. Célunk, hogy ami be van ragadva életünkben, az valahogyan fel tudjon szabadulni. Vágyunk arra, hogy ingyenesen, önajándékozóan és könnyen hallhatóan tudjuk magunkat adni anélkül, hogy védenünk kellene önmagunkat.
